Az utóbbi időkben annyira viharfelhő öszegyűlt a fejem felett, hogy már becsülöm magam, amiért még nem omlottam végleg össze lelkileg.
Kezdődött minden anyám betegségével. Alig bír menni, emelni, bármit csinálni. Persze, erre számítani lehetett,mert nem ment el tavaly az éves vizsgálatra Szentgotthárdra és romlott ezmiatt az állapota. Ezmiatt elviselhetetlen volt, nyafogott, mint egy kislány és em érdekelte az, hogy nekem is gondjaim vannak, csak az ő fájdalmát hallgattam. Már nem is szerettem vele beszélni,pedig ő volt a lelkitársam, de mára ez már mgszűnt. Anyósomnak panaszkodtam, ő vigasztalt, és érezte át a fájdalmamat.
Anyu ár jobban van,DE most az uram kálváriája aggaszt. Elkezdtük rendesen a babaprojektet. Eddig csak én jártam orvoshoz,de eredmény nélküli volt, bekapkodtam egy csomó gyógyszert, amitől baba kellett volna, hogy legyen, de nem lett, valahogy sejtettem, hogy Norbinál lesznek gondok. Ki kell venni az egyik heregolyóját,vagy mit.... Egy élő hímivarsejtje volt, MI JÖN MÉG EZUTÁN!!!!!!
2010. február 19., péntek
2010. február 7., vasárnap
Itt vagyok
Kedves Naplóm!
Fórumos barátaim már hiányolják, amiért nem írok mostanában, de egyszerűen nincsen rá módom.
De most írok, lehet,nem lesz hosszú, de velős.
Mostanában nagyon depis vagyok és szomorú. Talán csak az derített jobb kedvre a héten, hogy megint díjazták az erőfeszítéseimet a munkahelyen, egyébként minden,amibe belevágok csak kudarc.
Ami most nagyon zavarja a lelkem,hogy a férjem unokatesójának gyereke lesz. Nekik olyan könnyen összejött, csak gondoltak egyet és már meg is fogant, nekem meg kár minden erőfeszítés, mert úgysem lesz. Amit viszont pozítiv élménynek élek meg, az az, hogy Norbi eljár vizsgálatokra, a baba érdekében. Legkésőbb jövő hónapban, arra már tudni fogjuk milyen eredményei lesznek a férjemnek, elmegyek dokihoz. Addig azért nem akarok,mert mi van, ha olyan eredményei lesznek, amelyeken nem tudok úgy változtatni, ha orvoshoz járok.
Azt már eldöntöttem, hogy magánba megyek, eddigi életem során kétszer voltam kórházi rendelésen, de tuti, hogy többet nem megyek, csak ha már baba van a pocakban, mert azt a megaláztatást,ami egy ilyen rendelésen van még egyszer nem szeretném megélni. Meg persze azt sem, hogy mindig ugyanahhoz a dokihoz akartam menni de az sosem volt.
A melót sem szeretem, úgy váltanék, de egy dolog miatt nem akarok. Félek, hogy a változástól, ami pozitívan érintene,terhes lennék és elveszíteném az új munkámat.
Voltunk Pesten a barátainknál január 16,17én, nagyon jó volt, életemben először voltam moziban, az Avatart néztük meg, aztán voltunk Burger Kingben, meg egy csomó helyen.Annyira jó,hogy Bertát, pesti barátnőmet, egy babás fórumon keresztül ismertem meg, lettünk ott barátok, majd kiderült,hogy kollégák vagyunk, sőt még a férje is a t-home-nál dolgozik, nem is kis ember, egy felső vezető. Sosem jutott eszembe,hogy ezt kihasználjam,egyik kollégám viszont letámadott, hogy majd vezetőt csinálnak belőlem, de jelentem nem leszek az. Csődbe vinném a céget, mert jót tennék minden ügyféllel.
Fórumos barátaim már hiányolják, amiért nem írok mostanában, de egyszerűen nincsen rá módom.
De most írok, lehet,nem lesz hosszú, de velős.
Mostanában nagyon depis vagyok és szomorú. Talán csak az derített jobb kedvre a héten, hogy megint díjazták az erőfeszítéseimet a munkahelyen, egyébként minden,amibe belevágok csak kudarc.
Ami most nagyon zavarja a lelkem,hogy a férjem unokatesójának gyereke lesz. Nekik olyan könnyen összejött, csak gondoltak egyet és már meg is fogant, nekem meg kár minden erőfeszítés, mert úgysem lesz. Amit viszont pozítiv élménynek élek meg, az az, hogy Norbi eljár vizsgálatokra, a baba érdekében. Legkésőbb jövő hónapban, arra már tudni fogjuk milyen eredményei lesznek a férjemnek, elmegyek dokihoz. Addig azért nem akarok,mert mi van, ha olyan eredményei lesznek, amelyeken nem tudok úgy változtatni, ha orvoshoz járok.
Azt már eldöntöttem, hogy magánba megyek, eddigi életem során kétszer voltam kórházi rendelésen, de tuti, hogy többet nem megyek, csak ha már baba van a pocakban, mert azt a megaláztatást,ami egy ilyen rendelésen van még egyszer nem szeretném megélni. Meg persze azt sem, hogy mindig ugyanahhoz a dokihoz akartam menni de az sosem volt.
A melót sem szeretem, úgy váltanék, de egy dolog miatt nem akarok. Félek, hogy a változástól, ami pozitívan érintene,terhes lennék és elveszíteném az új munkámat.
Voltunk Pesten a barátainknál január 16,17én, nagyon jó volt, életemben először voltam moziban, az Avatart néztük meg, aztán voltunk Burger Kingben, meg egy csomó helyen.Annyira jó,hogy Bertát, pesti barátnőmet, egy babás fórumon keresztül ismertem meg, lettünk ott barátok, majd kiderült,hogy kollégák vagyunk, sőt még a férje is a t-home-nál dolgozik, nem is kis ember, egy felső vezető. Sosem jutott eszembe,hogy ezt kihasználjam,egyik kollégám viszont letámadott, hogy majd vezetőt csinálnak belőlem, de jelentem nem leszek az. Csődbe vinném a céget, mert jót tennék minden ügyféllel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
