Ritkán írok ide. Talán mert lusta vagyok, talán mert elfelejtem. De most azért a fontosabb dolgokat leírom.
Szóval:
Karácsony után úgy gondoltuk, hogy talán anyu halálának az volt az oka, hogy Odafentről irányítsa az életünket, segítsen nekünk, ezért a elhatároztuk,hogy belevágunk a lombikba.
Februárban erre sor is került. Első alkalommal nem volt egy alapos vizsgálat rákszűréssel, meg vérvétellel, melyben többek közt HÍV,Chlamidia és Hepatitis szűrés is volt, ezt mindkettőnknek megcsinálták, illetve Norbinak spermamintát kellett adnia. Annak eredményét még aznap megtudtuk. Tulajdonképpen nem ért váratlanul, hogy annyira satnya katonái vannak,hogy a lombik jöhet nálunk csak szóba.
Amikor nekem megjött, a 3.ciklusnapon mennem kellett vérvételre, a hormonjaim nem lettek túl jók,de ezt sajnos tudtam, ezzel küzdök évek óta.
Később Norbinak is volt urológiai vizsgálat,hááááááááááááááááááát arról nem volt kellemes élménye, de azzal nyugtatgattam, hogy amíg neki ezen egyszer kell átesnie,addig nekem minden alkalommal vizsgálat, van,hogy vérvétel, szóval csend legyen.
Aztán az események peregtek, április 8-án elkezdődött a lombikra való bemelegítés.
Kaptam egy suprefact nevű szurit, amit minden nap este a pocakomba kellett szúrnom a 21.ciklusnaptól kezdve(ami 10-én volt). Az első nagyon furi volt, azt Norbi adta be, szerintem el is rontottuk, mert jól felhólyagosodott. A következőt Niki, a sorstársam és egyben kolléganőm adta be, akkor láttam már,hogy hogyan kell és a következőkben már magamtól is ment. Teltek a napok, a mensim sokat késett, pedig szedtem rá egy norcolut nevű tablettát, hogy időben meghozza, de sajnos húsvétig semmi,aztán húsvét hétfőn megérkezett a mikulás. Azon a héten szerdán mennem is kellett Tapolcára, ahol a lombikot csinálják. Kaptam a suprefact mellé gonal f-et,ebből 2 ampullát kellett beszúrnom naponta, ez ment a végletekig.
Annyira részletesen nem is akarom leírni, mert felesleges lenne, a lényeg, hogy nagyon vártuk a május 9-vel kezdődő hetet, amelynek eredménye bárhogy is alakul,meghatározó lesz az életünkben. Nagyon izgultam, mert én még sosem voltam altatva, rettegtem tőle, pedig nem kellett volna. :-) 43 petesejtet szívtak le, ez maratoni mennyiség, ritkán sikerül ennyi ráadásul teljesen alap adagot kaptam mindenből, másnak 3szor,vagy 4szer ennyiből sem sikerül ilyen sokat összehozni. Úgyhogy megvan az első lépés, az első SIKER. Másnap nagyon vártuk a fél tízet, hogy telefonálhassak a központba, mégis abból a sok petesejtből mennyi lett jó, és mennyi termékenyült meg. 36 volt jó, és 20 pici embriónk lett. A 2. SIKER. Egyszerűen már nem lehet rossz ennek a vége, nem:-)
Május 12-én elérkezett a kismamaságom 1.napja. 3.SIKER. Megkaptam a pocakomba a két
bogyóbabámat.
Ők lennének! Olyan szépek, ugye? És élnek, élniük kell. Érzek jeleket, de az még bármi lehet, jó is,rossz is. Voltam tele vízzel, leszívás utáni nap majdnem megfulladtam, még beültetés után is tele volt a hasam folyadékkal,talán most már nem.
Érzem,hogy a pocakomban vannak,mindketten, és már be is rendezkedtek. Ezt onnan tudom, hogy néha szurkálásokat érzek, biztosan festenek, bútoroznak:-) Érzem őket, beszélek hozzájuk, talán az hiányzik, hogy Norbi nem simogatja a hasam, nem társalog velük,de talán elég ha én gondolok rájuk mindig, éjjel-nappal, körülöttük forog az életem, és akarom,hogy ez nagyon, nagyon sokáig így legyen. Adjad Uram, kérlek.
