F1 Első futam: Bahrein

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS

ELINDULT az F1!

Alonso, Massa győzelmével kezdődött a 2010-es évad. Fordított helyezésnek jobban örültem volna, de egyenlőre az is jó, hogy a Ferrari nem a tavalyi nehézségekkel küzd. Schumi visszatérése az, ami egy kicsit emelt a színvonalon, amúgy nagyon is egyetértek azzal, hogy sokan uncsinak tartották az új szabálymódosítások miatt a futamot. Ha ez így marad, akkor az első kanyar után eldől minden.

Itt volnék

Kedves Naplóm!


Apa most ment el dolgozni, én idehaza maradtam. De picit jó is, mert végre írhatok ide.

Mérges voltam kicsit, mert tegnap jöttünk haza anyuéktól, és megint felment a pumpám. Azt mondta anyám, hogy apu megbánta, hogy Norbinak adott engem. Azt ugyan nem tudom, hogy miért, gondolom azért, mert nem járok haza annyit, és ha otthon is vagyok, akkor is kizárólag a férjemmel.
De ennek oka van: gyűlölök náluk lenni, egyrészt a múlt miatt, másrészt meg csak takarítani megyek, mert kosz van... Na persze nem olyan... Anyu beteg, és még az is nehezére esik, hogyha leesik valami, felvegye. Egy söpréshez azért nem kell nagy erőfeszítés. Sajnos el is várják, hogy én takarítsak össze, mosogassak, főzzek és sokat beszélgessek velük, de nekem ez nem megy, huszadszorra meghallgatni azt, amit már telefonon sokszor elmeséltek. Anyám azt mondja, meg sem éri, hogy gyerekem lesz, nem tud senkinek dicsekedni vele. Neki az nem elég, hogy a melóhelyen az egyik legjobb vagyok, imádom a férjem, van lakásom, autóm???? Nem, mert őneki csak az érdem, ha gyerekünk lesz, szerinte más nem számít. Hiába kezdek pozítivan gondolkodni Betty által, nem megy, mindig lehúz valami, vagy Valaki. Totyi is indig rosszul van, ha Répcelakon vagyunk, mindig összeeszik mindent, lepottyant gyógyszert, stb... Senki nem foglalkozik vele ott, apu csak jót röhögött, amikor a tv kábelt rágta.

Csajok írták a héten, örülnek, hogy mennyire pozítiv vagyok. Mindez azért van, mert a munkahelyen kaptam egy megbízást, a t-pont-os kollégák által felvett reklamációkat rendezem, most már jó ideje, bár szombaton beszélnem kellett ügyfelekkel, kicsit stresszeltem is, de túléltem. Matyi, aki egyébként ezt a megbízást adta nekem, elbeszélgetett velem. Tudja, hogy problémáim vannak, csak tudnám kinek járt el a szája? Azt mondta, neki nem érdeke, hogy tönkremenjek idegileg ezen a munkahelyen, és miért nem szóltam neki? De Neki? Miért is? Most már mindenki tudja, hogy kivagyok idegileg.

Melivel kellene beszélnem, hogy nem tudunk talizni, de egyszerűen nincsen energiám. Sajnos a műtét miatt kell a pénz, nem tudok elmenni Szombathelyre, hogy talizzunk. Pedig úgy vártam...


Ma kicsit lustiztunk apával,11körül keltünk ki az ágyból,ebéd után is feküdtünk. Fél nagyon, bár nem mondja, de ismerem......

Azt hiszem, félek kicsit

Nemrég hívta Norbi a dokiját. 20-án egész nap bent kell lennie a kórházban, beszélni kell az altatóorvossal, vérvétel, vizsgálatok. 23-án konzi, megmondják,hol lesz az ágya, stb... 25én betegfelvétel, 26-án műtét, ha nincs komplikáció, akkor 3-4 napig marad ott.
Még nem tudom, hogyan oldom meg, nem voltam még sosem ilyen helyzetben, fogalmam sincsen, mi ilyenkor a teendő. Valszeg kiíratom magam az orvossal, hogy legalább az elején itthon maradhassak vele.
Nagyon félek, de ő is. Már sírtam is. Nem akarom elveszíteni, és egyáltalán nem tudom, helyes- e a döntés, ne legyen elhamarkodott.... De biztosan jól cselekszünk. Kérem a Jóistent, hogy ha már sokmindenben nem segít, legalább erőt adjon nekem, most erre van a legnagyobb szükségem.
Apa azt mondja, nem láthatja Totyit napokig, mi lesz vele..... Jaj, még ebből is viccet csinál.....

Vers

Már nem tudom, hogy mit is higyjek?
Már nem tudom, hogy mit reméljek?
Sorsom miért ily nehéz cipelnem?
Miért olyan nehéz mindent elviselnem?

Néhány éve abban bíztam, szép lesz az életem,
Minden úgy alakul majd, ahogy tervezem.
De valahogy minden kicsúszott a kezemből,
Így elszállt a kedvem mindentől.

Nem szeretnék én már se sok pénzt, sem mást,
Csak adja meg az Isten nekem a kisbabát!
Ígérem én, jó anyja leszek, imádni fogom,
Hadd öleljen selymes kis testet a karom.

Úgy érzem, meghalok, ha nem lehet gyerekem,
Nem tudom, ér-e majd úgy bármit az életem!
De még remélek, mert még kitartok,
Nem tudom, hogy meddig, de bízva bízok.

A családom

Apa alszik:-)

És én!

És a "gyermek"!

Elmélkedés

Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy vajon miért nem sikerül ez a baba dolog?
Talán mert valamit rosszul csináltam. Aztán utána megfordul a fejemben, hogy talán rossz embert választottam......De hiszen Norbi nem titkolt semmit, tudhattam, hogy nem lesz könnyű, mert elmondta, hogy gondjai voltak...Most nem igazán tudom, hogy talán nem hittem el neki,vagy elhittem, de jobban szerettem annál,semmint ez érdekeljen. Aztán már olyanon is járt az agyam, hogy megcsalni, vagy ilyesmi.... De nem akarom, eszemben sincsen, ezt a csatát együtt kell megvívnunk, nem hagyom magára, csak nekem legyen erőm végigcsinálni.
Babanetes barátaim írják, hogy milyen kiegyensúlyozott vagyok...Persze, mert olyan üggyel bíztak meg a cégnél, hogy nem kell hülye ügyfelekkel beszélnem, csak dolgozom fel a beérkezett anyagokat. Hogy ez meddig tart, nem tudom, remélem még a héten legalább, szeretnék egy kis erőt gyűjteni, mert már nagyon elegem volt belőle, az egészből.
Hogy mi lesz velem, velünk, a projekttel? Nem tudom, mindenesetre azért örülök ennek is, hogy eddig eljutottunk, elvégre 6éve könyörögtem Norbinak ezért a vizsgálatért,ó, hol lennénk már, ha akkor elmegy, talán most várnám a 3. babát.