A nagy esemény

Hát...hol is kezdjem?

Ritkán írok ide. Talán mert lusta vagyok, talán mert elfelejtem. De most azért a fontosabb dolgokat leírom.

Szóval:

Karácsony után úgy gondoltuk, hogy talán anyu halálának az volt az oka, hogy Odafentről irányítsa az életünket, segítsen nekünk, ezért a elhatároztuk,hogy belevágunk a lombikba.

Februárban erre sor is került. Első alkalommal nem volt egy alapos vizsgálat rákszűréssel, meg vérvétellel, melyben többek közt HÍV,Chlamidia és Hepatitis szűrés is volt, ezt mindkettőnknek megcsinálták, illetve Norbinak spermamintát kellett adnia. Annak eredményét még aznap megtudtuk. Tulajdonképpen nem ért váratlanul, hogy annyira satnya katonái vannak,hogy a lombik jöhet nálunk csak szóba.

Amikor nekem megjött, a 3.ciklusnapon mennem kellett vérvételre, a hormonjaim nem lettek túl jók,de ezt sajnos tudtam, ezzel küzdök évek óta.

Később Norbinak is volt urológiai vizsgálat,hááááááááááááááááááát arról nem volt kellemes élménye, de azzal nyugtatgattam, hogy amíg neki ezen egyszer kell átesnie,addig nekem minden alkalommal vizsgálat, van,hogy vérvétel, szóval csend legyen.

Aztán az események peregtek, április 8-án elkezdődött a lombikra való bemelegítés.

Kaptam egy suprefact nevű szurit, amit minden nap este a pocakomba kellett szúrnom a 21.ciklusnaptól kezdve(ami 10-én volt). Az első nagyon furi volt, azt Norbi adta be, szerintem el is rontottuk, mert jól felhólyagosodott. A következőt Niki, a sorstársam és egyben kolléganőm adta be, akkor láttam már,hogy hogyan kell és a következőkben már magamtól is ment. Teltek a napok, a mensim sokat késett, pedig szedtem rá egy norcolut nevű tablettát, hogy időben meghozza, de sajnos húsvétig semmi,aztán húsvét hétfőn megérkezett a mikulás. Azon a héten szerdán mennem is kellett Tapolcára, ahol a lombikot csinálják. Kaptam a suprefact mellé gonal f-et,ebből 2 ampullát kellett beszúrnom naponta, ez ment a végletekig.

Annyira részletesen nem is akarom leírni, mert felesleges lenne, a lényeg, hogy nagyon vártuk a május 9-vel kezdődő hetet, amelynek eredménye bárhogy is alakul,meghatározó lesz az életünkben. Nagyon izgultam, mert én még sosem voltam altatva, rettegtem tőle, pedig nem kellett volna. :-) 43 petesejtet szívtak le, ez maratoni mennyiség, ritkán sikerül ennyi ráadásul teljesen alap adagot kaptam mindenből, másnak 3szor,vagy 4szer ennyiből sem sikerül ilyen sokat összehozni. Úgyhogy megvan az első lépés, az első SIKER. Másnap nagyon vártuk a fél tízet, hogy telefonálhassak a központba, mégis abból a sok petesejtből mennyi lett jó, és mennyi termékenyült meg. 36 volt jó, és 20 pici embriónk lett. A 2. SIKER. Egyszerűen már nem lehet rossz ennek a vége, nem:-)
Május 12-én elérkezett a kismamaságom 1.napja. 3.SIKER. Megkaptam a pocakomba a két
bogyóbabámat.
Ők lennének! Olyan szépek, ugye? És élnek, élniük kell. Érzek jeleket, de az még bármi lehet, jó is,rossz is. Voltam tele vízzel, leszívás utáni nap majdnem megfulladtam, még beültetés után is tele volt a hasam folyadékkal,talán most már nem.

Érzem,hogy a pocakomban vannak,mindketten, és már be is rendezkedtek. Ezt onnan tudom, hogy néha szurkálásokat érzek, biztosan festenek, bútoroznak:-) Érzem őket, beszélek hozzájuk, talán az hiányzik, hogy Norbi nem simogatja a hasam, nem társalog velük,de talán elég ha én gondolok rájuk mindig, éjjel-nappal, körülöttük forog az életem, és akarom,hogy ez nagyon, nagyon sokáig így legyen. Adjad Uram, kérlek.

Visszatekintés

Hú,annyi minden van,amit le kell írnom, régen nem jelentkeztem már.

Először ami a legfontosabb, Anyu. Itt hagyott,elment. Sokat szenvedett, tavalyi évet már majdnem végig kórházban töltötte, hol ezzel, hol azzal. Eltörött a lába, mert papucsban ment reggelizni, aztán leépült egyre jobban. Október elsején aztán a földi létet a mennyországa cserélte. Hiányzik. A keze, a hangja, a mosolygása. Mindig összeszűkült a szeme amikor nevetett, mint nekem. :-). Október elsején halt meg, éppen a kórháznál voltunk már,amikor hívták aput, hogy meghalt. Egyet azért nem bánok,hogy nem láttam meghalni, megmaradt az emlékeimben. Előtte este beszéltem vele telefonon, bíztattam,ő bíztatott.

Már többet nem írok erről, mert mindjárt sírok.

Apu egyedül maradt. Az elején depis volt. Sokat volt itt nálunk, de nem érezte jól magát, most,hogy otthon van, azért jó a hangulata. Volt ő is kórházban, szívével, meg a tüdejével, de anyu onnan fentről intézkedett.


És ami miatt nekiálltam ismételten az írásnak.

Első stimus napom van ma. Suprefact+gonal f 150.

hát ez van

Régóta nem írtam, tudom, de rohadt sok gondom van mostanában,emiatt ide már el sem jutok.

CSak röviden a múlt eseményeiről.

Apát műtötték, szegénykém a baba és saját maga érdekében tette, szedi a fer 14-et rendesen, remélem eredményes lesz. Én voltam endokrinológunál,minden értékem rossz, úgyhogy most diétára fel,és rendesen szedem a merckformint, ami elméletileg rendberak belülről. Kiváncsi leszek, nagyon bízom benne.

F1 Első futam: Bahrein

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS

ELINDULT az F1!

Alonso, Massa győzelmével kezdődött a 2010-es évad. Fordított helyezésnek jobban örültem volna, de egyenlőre az is jó, hogy a Ferrari nem a tavalyi nehézségekkel küzd. Schumi visszatérése az, ami egy kicsit emelt a színvonalon, amúgy nagyon is egyetértek azzal, hogy sokan uncsinak tartották az új szabálymódosítások miatt a futamot. Ha ez így marad, akkor az első kanyar után eldől minden.

Itt volnék

Kedves Naplóm!


Apa most ment el dolgozni, én idehaza maradtam. De picit jó is, mert végre írhatok ide.

Mérges voltam kicsit, mert tegnap jöttünk haza anyuéktól, és megint felment a pumpám. Azt mondta anyám, hogy apu megbánta, hogy Norbinak adott engem. Azt ugyan nem tudom, hogy miért, gondolom azért, mert nem járok haza annyit, és ha otthon is vagyok, akkor is kizárólag a férjemmel.
De ennek oka van: gyűlölök náluk lenni, egyrészt a múlt miatt, másrészt meg csak takarítani megyek, mert kosz van... Na persze nem olyan... Anyu beteg, és még az is nehezére esik, hogyha leesik valami, felvegye. Egy söpréshez azért nem kell nagy erőfeszítés. Sajnos el is várják, hogy én takarítsak össze, mosogassak, főzzek és sokat beszélgessek velük, de nekem ez nem megy, huszadszorra meghallgatni azt, amit már telefonon sokszor elmeséltek. Anyám azt mondja, meg sem éri, hogy gyerekem lesz, nem tud senkinek dicsekedni vele. Neki az nem elég, hogy a melóhelyen az egyik legjobb vagyok, imádom a férjem, van lakásom, autóm???? Nem, mert őneki csak az érdem, ha gyerekünk lesz, szerinte más nem számít. Hiába kezdek pozítivan gondolkodni Betty által, nem megy, mindig lehúz valami, vagy Valaki. Totyi is indig rosszul van, ha Répcelakon vagyunk, mindig összeeszik mindent, lepottyant gyógyszert, stb... Senki nem foglalkozik vele ott, apu csak jót röhögött, amikor a tv kábelt rágta.

Csajok írták a héten, örülnek, hogy mennyire pozítiv vagyok. Mindez azért van, mert a munkahelyen kaptam egy megbízást, a t-pont-os kollégák által felvett reklamációkat rendezem, most már jó ideje, bár szombaton beszélnem kellett ügyfelekkel, kicsit stresszeltem is, de túléltem. Matyi, aki egyébként ezt a megbízást adta nekem, elbeszélgetett velem. Tudja, hogy problémáim vannak, csak tudnám kinek járt el a szája? Azt mondta, neki nem érdeke, hogy tönkremenjek idegileg ezen a munkahelyen, és miért nem szóltam neki? De Neki? Miért is? Most már mindenki tudja, hogy kivagyok idegileg.

Melivel kellene beszélnem, hogy nem tudunk talizni, de egyszerűen nincsen energiám. Sajnos a műtét miatt kell a pénz, nem tudok elmenni Szombathelyre, hogy talizzunk. Pedig úgy vártam...


Ma kicsit lustiztunk apával,11körül keltünk ki az ágyból,ebéd után is feküdtünk. Fél nagyon, bár nem mondja, de ismerem......

Azt hiszem, félek kicsit

Nemrég hívta Norbi a dokiját. 20-án egész nap bent kell lennie a kórházban, beszélni kell az altatóorvossal, vérvétel, vizsgálatok. 23-án konzi, megmondják,hol lesz az ágya, stb... 25én betegfelvétel, 26-án műtét, ha nincs komplikáció, akkor 3-4 napig marad ott.
Még nem tudom, hogyan oldom meg, nem voltam még sosem ilyen helyzetben, fogalmam sincsen, mi ilyenkor a teendő. Valszeg kiíratom magam az orvossal, hogy legalább az elején itthon maradhassak vele.
Nagyon félek, de ő is. Már sírtam is. Nem akarom elveszíteni, és egyáltalán nem tudom, helyes- e a döntés, ne legyen elhamarkodott.... De biztosan jól cselekszünk. Kérem a Jóistent, hogy ha már sokmindenben nem segít, legalább erőt adjon nekem, most erre van a legnagyobb szükségem.
Apa azt mondja, nem láthatja Totyit napokig, mi lesz vele..... Jaj, még ebből is viccet csinál.....

Vers

Már nem tudom, hogy mit is higyjek?
Már nem tudom, hogy mit reméljek?
Sorsom miért ily nehéz cipelnem?
Miért olyan nehéz mindent elviselnem?

Néhány éve abban bíztam, szép lesz az életem,
Minden úgy alakul majd, ahogy tervezem.
De valahogy minden kicsúszott a kezemből,
Így elszállt a kedvem mindentől.

Nem szeretnék én már se sok pénzt, sem mást,
Csak adja meg az Isten nekem a kisbabát!
Ígérem én, jó anyja leszek, imádni fogom,
Hadd öleljen selymes kis testet a karom.

Úgy érzem, meghalok, ha nem lehet gyerekem,
Nem tudom, ér-e majd úgy bármit az életem!
De még remélek, mert még kitartok,
Nem tudom, hogy meddig, de bízva bízok.

A családom

Apa alszik:-)

És én!

És a "gyermek"!

Elmélkedés

Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy vajon miért nem sikerül ez a baba dolog?
Talán mert valamit rosszul csináltam. Aztán utána megfordul a fejemben, hogy talán rossz embert választottam......De hiszen Norbi nem titkolt semmit, tudhattam, hogy nem lesz könnyű, mert elmondta, hogy gondjai voltak...Most nem igazán tudom, hogy talán nem hittem el neki,vagy elhittem, de jobban szerettem annál,semmint ez érdekeljen. Aztán már olyanon is járt az agyam, hogy megcsalni, vagy ilyesmi.... De nem akarom, eszemben sincsen, ezt a csatát együtt kell megvívnunk, nem hagyom magára, csak nekem legyen erőm végigcsinálni.
Babanetes barátaim írják, hogy milyen kiegyensúlyozott vagyok...Persze, mert olyan üggyel bíztak meg a cégnél, hogy nem kell hülye ügyfelekkel beszélnem, csak dolgozom fel a beérkezett anyagokat. Hogy ez meddig tart, nem tudom, remélem még a héten legalább, szeretnék egy kis erőt gyűjteni, mert már nagyon elegem volt belőle, az egészből.
Hogy mi lesz velem, velünk, a projekttel? Nem tudom, mindenesetre azért örülök ennek is, hogy eddig eljutottunk, elvégre 6éve könyörögtem Norbinak ezért a vizsgálatért,ó, hol lennénk már, ha akkor elmegy, talán most várnám a 3. babát.

Azt hiszem, vesztes vagyok

Az utóbbi időkben annyira viharfelhő öszegyűlt a fejem felett, hogy már becsülöm magam, amiért még nem omlottam végleg össze lelkileg.
Kezdődött minden anyám betegségével. Alig bír menni, emelni, bármit csinálni. Persze, erre számítani lehetett,mert nem ment el tavaly az éves vizsgálatra Szentgotthárdra és romlott ezmiatt az állapota. Ezmiatt elviselhetetlen volt, nyafogott, mint egy kislány és em érdekelte az, hogy nekem is gondjaim vannak, csak az ő fájdalmát hallgattam. Már nem is szerettem vele beszélni,pedig ő volt a lelkitársam, de mára ez már mgszűnt. Anyósomnak panaszkodtam, ő vigasztalt, és érezte át a fájdalmamat.
Anyu ár jobban van,DE most az uram kálváriája aggaszt. Elkezdtük rendesen a babaprojektet. Eddig csak én jártam orvoshoz,de eredmény nélküli volt, bekapkodtam egy csomó gyógyszert, amitől baba kellett volna, hogy legyen, de nem lett, valahogy sejtettem, hogy Norbinál lesznek gondok. Ki kell venni az egyik heregolyóját,vagy mit.... Egy élő hímivarsejtje volt, MI JÖN MÉG EZUTÁN!!!!!!

Itt vagyok

Kedves Naplóm!


Fórumos barátaim már hiányolják, amiért nem írok mostanában, de egyszerűen nincsen rá módom.
De most írok, lehet,nem lesz hosszú, de velős.
Mostanában nagyon depis vagyok és szomorú. Talán csak az derített jobb kedvre a héten, hogy megint díjazták az erőfeszítéseimet a munkahelyen, egyébként minden,amibe belevágok csak kudarc.
Ami most nagyon zavarja a lelkem,hogy a férjem unokatesójának gyereke lesz. Nekik olyan könnyen összejött, csak gondoltak egyet és már meg is fogant, nekem meg kár minden erőfeszítés, mert úgysem lesz. Amit viszont pozítiv élménynek élek meg, az az, hogy Norbi eljár vizsgálatokra, a baba érdekében. Legkésőbb jövő hónapban, arra már tudni fogjuk milyen eredményei lesznek a férjemnek, elmegyek dokihoz. Addig azért nem akarok,mert mi van, ha olyan eredményei lesznek, amelyeken nem tudok úgy változtatni, ha orvoshoz járok.
Azt már eldöntöttem, hogy magánba megyek, eddigi életem során kétszer voltam kórházi rendelésen, de tuti, hogy többet nem megyek, csak ha már baba van a pocakban, mert azt a megaláztatást,ami egy ilyen rendelésen van még egyszer nem szeretném megélni. Meg persze azt sem, hogy mindig ugyanahhoz a dokihoz akartam menni de az sosem volt.
A melót sem szeretem, úgy váltanék, de egy dolog miatt nem akarok. Félek, hogy a változástól, ami pozitívan érintene,terhes lennék és elveszíteném az új munkámat.
Voltunk Pesten a barátainknál január 16,17én, nagyon jó volt, életemben először voltam moziban, az Avatart néztük meg, aztán voltunk Burger Kingben, meg egy csomó helyen.Annyira jó,hogy Bertát, pesti barátnőmet, egy babás fórumon keresztül ismertem meg, lettünk ott barátok, majd kiderült,hogy kollégák vagyunk, sőt még a férje is a t-home-nál dolgozik, nem is kis ember, egy felső vezető. Sosem jutott eszembe,hogy ezt kihasználjam,egyik kollégám viszont letámadott, hogy majd vezetőt csinálnak belőlem, de jelentem nem leszek az. Csődbe vinném a céget, mert jót tennék minden ügyféllel.

Év vége

Itt van december.

Megint egy olyan hónap,amivel az év vége közeleg, és míg sokan ünnepelnek,én majd sírok. Megint eltelt egy év, nem lett babám, magányos vagyok, szomorú.
Most meg még kínoz a hasmenés is,már egy ideje. Nem tudom mi lesz. Most olyan világvége hangulatban vagyok.

Régi-Új Barátság

Előzmény:
Néhány héttel ezelőtt, október 24-én találkoztam interneten megismert barátnőmmel, Csiszerbbel. Teljesen véletlenül,pont a tescoban volt férjével,és mostohagyerekeivel itt, Sopronban, nem volt neki tervezett, a miénk sem, talán oka volt annak, hogy az útunk keresztezte egymást. A férje vett észre engem, ő már látott, sokszor járt a cégnél, és sikerült néhány szót váltanunk. Ekkor tárgyaltuk meg, hogy november 7-én találkozunk,hosszabb időre és mivel nekik most jobb az anyagi helyzetük hát ők jöttek.
Az egész hetet végig izgultam, éjjeleken át arról álmodtam, hogy kudarcot vallok a vendégeim előtt, de nem így lett,elégedettek voltak velünk, nem beszélve arról,hogy IGAZI BARÁTOKRA LELTÜNK BENNÜK.


Kedves Barátaink!

Remegtem mikor belegondoltam,milyen lesz a nagy találkozás.
Féltem, hogy kudarcot vallok, hogy nem okozok mást,csak csalódást!
De oly jó lett minden, olyan kedvesek vagytok,
Most is boldogság tölt el,ha rátok gondolok.
Remélem ez a barátság örökké fog tartani,
Bár a távolság nagy, de ez minket nem fog megállítani.
Köszönöm,hogy megismerhettelek titeket,
Hogy barátaimnak hívhatlak benneteket.
Várom már,hogy ismét összejöjjünk,
Hogy magunkból mindent jól kibeszéljünk.
Addig is örülök, hogy mindkettőtöket ismerlek,
Élek addig a szép és jó emlékeknek.

Sok szeretettel Bertának és Balásznak a Régi-Új Barátság alkalmából!!!!

Na ma elkezdtem fűzni, kicsit csalódott voltam, mert az elején nem colt ihletem,de azt hiszem a kezdeti sikertelneség elmúlni látszik.

MA vége az idei F1 szezonnak. Azért sajnálom,hogy távozik Kimi, de helyette jön Alonso, és az tetszik.

Holnap meló.10 órát dolgozok, de legalább nem 12, mint a héten, és szerencsére kezdem utolérni magam, most már nem tornyosulnak a megoldatlan ügyek körülöttem.

-> Íme a két pár fülbevaló, az első büszkeségem. Még nem túl jó, de haladok,ahhoz képest, hogy nem volt ihletem.. A szürke az anyukámé lesz:-)

Kicsit szomorkás a hangulatom máma

Jaj, ma nagyon csúnya egy idő van, borzasztó.Ezt nem szeretem.
Nagyon fáj a bal petefészkem, azt hiszem, megfáztam, a rövidnaci,polóban alvás már nem ildomos. Hazajöttem, be is fűtöttem.
Ma igazából nem történt semmi,meg fog jönni,már barnázok,kicsit olyan égető érzést érzek, csak jöjjön már meg, hadd kezdjem el a következő ciklust.
Melike ma még nincsen sehol, hiányzik, nem jött msn-re, biztos valami dolga van.

M. mintha eltűnt volna. Néha látom őt messengeren, de már nem érdekel. Olyan fura,hogy igazából senki nem érdekel. Aférjemet sem kívánom mindig, belefáradtam már az állandó könyörgésbe, én nem vagyok az a fajta nő,aki többször ismételgeti a kéréseit. Holnap szerda, elvileg a páromnak holnap ildomos hívni a andrológiát. Azt,hogy valóban megteszi-e, azt nem tudom. Bízni szeretnék benne, de nem tudom, megteszi-e,mindenesetre, érzi ennek a súlyát.
Most lépek.
Ja? Totyi 3.lett vicces videó kategóriában.

Meg fog jönni holnap, vagy kedden. Kicsi olyan furán érint.
Nem rosszul,mert szerintem pém sem volt, csak olyan furi. Nem tudom,miért?
Éjjel nagyon nehezen aludtam el. Egyig biztos fent voltam, azon járt az agyam, ha gyerek lesz,nem fogunk elférni. Mi lesz akkor?? Aztán meg azon,hogy lehet, nem is lesz gyerekünk,minek is aggódok ilyenen? Most már lassan kezdem ezt is elfogadni, bár nem törődök bele.
Ma hülye volt az uram. Harapós kedvében volt,nem tetszett neki semmi, persze, fáradt volt reggel,mert nem aludt,de már kezdek belefáradni.
Nagyon.

Ma valahogy nincsen kedvem semmihez.
Olyan furán érzem magam, mensinek már jönnie kell, 3nap van addig, de se híre, se hamva. Érdekes. Szerintem pém sem volt, legalábbis úgy érzem.
A hét történései. A szemüvegem kész lett, de nagyon szomorú lettem, amikor megláttam. Tiszta karcos volt a lencse. Ráadásul azért kellemetlen, mert az egyik legjobb barinőm csinálta.
De megoldódik, visszavittem. Kaptam cserébe egy hadsereg kontaktlencsét:-).Apa felhívta az urológiát, és kérni akart időpontot az andrológiára, de majd csak szerdán tud. Hát remélem, hogy tényleg elintézi, bízom benne. Azt hiszem, ha megoldja a segítségem nélkül, visszanyeri a bizalmamat.

Melike hiányzik, már két napja nem beszéltünk msn-en. Olyan jó vele beszélgetni,úúúúgy hiányzik.

Helló Kedves Naplóm!





Pénteken olyan reményekkel ébredtem, hogy talán aznap egy lépéssel közelebb leszek a vágyamhoz, de most úgy érzem, két lépéssel hátrébb kerültem. :-(

Azt hiszem, hogy elmegyek a választott dokimhoz magánba, mert nem ő volt a kórházban, hanem egy Hidas nevezetű, aki hülyének nézett,engem kérdeztek, meg kell-e vizsgálni, stb....De én honnan tudjam.. Nem vizsgált meg.







Tegnap dolgoztam, háááááááááááát hamar elment, bár nem láttam az időmérőt, csak sutyiban ,mobiltv-n.



Ma reggel néztem az F1-et, Kimi a 4. lett, nem örülök,mert így közel van a merka és a konstruktőri 3.hely nagyon kell.
Nico 5. Szerintem a legjobb pasi az élmezőnyben,
annak ellenére nekem továbbra is Felipe, és Falonsó a kedvencem.

Nagyon régen írtam már ide. Igazából nem volt miről,mert az elmúlt másfél hónapban nem sok minden változott meg, még mindig kétségek gyötörnek,de közben élnem kell a saját kis életem, amit már-már nagyon utálok,de ezt én akartam, ezt el kell fogadnom.
Majd mostanában jövök sűrűbben igérem.

Na ma megint itt vagyok.

Régen írtam, egyszerűen olyan kesze-kuszák a gondolataim, hogy nem tudok miről írni. Mit írjak? Azt,hogy elegem van, hogy M. le sem szarja a fejem? Legalább egy annyit közölne velem, hogy "Figyelj Linda, nem érdekelsz!"
De nem, még ezt sem, kivagyok teljesen. nem tudom,mit tegyek? Félek,tönkre megy N-nel a kapcsolatom.
Segítséget kértem egy magánéleti coachtól, aki nagyon érdekes kérdésekkel próbál rávezetni a megoldásra.
Úgy legyen!