Kedves Naplóm!
Apa most ment el dolgozni, én idehaza maradtam. De picit jó is, mert végre írhatok ide.
Mérges voltam kicsit, mert tegnap jöttünk haza anyuéktól, és megint felment a pumpám. Azt mondta anyám, hogy apu megbánta, hogy Norbinak adott engem. Azt ugyan nem tudom, hogy miért, gondolom azért, mert nem járok haza annyit, és ha otthon is vagyok, akkor is kizárólag a férjemmel.
De ennek oka van: gyűlölök náluk lenni, egyrészt a múlt miatt, másrészt meg csak takarítani megyek, mert kosz van... Na persze nem olyan... Anyu beteg, és még az is nehezére esik, hogyha leesik valami, felvegye. Egy söpréshez azért nem kell nagy erőfeszítés. Sajnos el is várják, hogy én takarítsak össze, mosogassak, főzzek és sokat beszélgessek velük, de nekem ez nem megy, huszadszorra meghallgatni azt, amit már telefonon sokszor elmeséltek. Anyám azt mondja, meg sem éri, hogy gyerekem lesz, nem tud senkinek dicsekedni vele. Neki az nem elég, hogy a melóhelyen az egyik legjobb vagyok, imádom a férjem, van lakásom, autóm???? Nem, mert őneki csak az érdem, ha gyerekünk lesz, szerinte más nem számít. Hiába kezdek pozítivan gondolkodni Betty által, nem megy, mindig lehúz valami, vagy Valaki. Totyi is indig rosszul van, ha Répcelakon vagyunk, mindig összeeszik mindent, lepottyant gyógyszert, stb... Senki nem foglalkozik vele ott, apu csak jót röhögött, amikor a tv kábelt rágta.
Csajok írták a héten, örülnek, hogy mennyire pozítiv vagyok. Mindez azért van, mert a munkahelyen kaptam egy megbízást, a t-pont-os kollégák által felvett reklamációkat rendezem, most már jó ideje, bár szombaton beszélnem kellett ügyfelekkel, kicsit stresszeltem is, de túléltem. Matyi, aki egyébként ezt a megbízást adta nekem, elbeszélgetett velem. Tudja, hogy problémáim vannak, csak tudnám kinek járt el a szája? Azt mondta, neki nem érdeke, hogy tönkremenjek idegileg ezen a munkahelyen, és miért nem szóltam neki? De Neki? Miért is? Most már mindenki tudja, hogy kivagyok idegileg.
Melivel kellene beszélnem, hogy nem tudunk talizni, de egyszerűen nincsen energiám. Sajnos a műtét miatt kell a pénz, nem tudok elmenni Szombathelyre, hogy talizzunk. Pedig úgy vártam...
Ma kicsit lustiztunk apával,11körül keltünk ki az ágyból,ebéd után is feküdtünk. Fél nagyon, bár nem mondja, de ismerem......
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Lujzi!
VálaszTörlésNa most aztán gondolj ide egy jó nagy popónrugást tőlem ok?! Nagyon nem szeretem ha ilyen vagy, mert egyrészt csak a magad helyzetét nehezíted meg,és teszed tönkre magad, másrészt ezzel a párod sem lesz előrébb, holott neki ugye most nagy támogatás kellene lelkileg, és TŐLED várja ezt, tehát kicsit kapd össze magad, állj fel, rázd meg magad, és ebben a nehezebb időben most TE támogasd a párodat, mert más nem teheti meg helyetted;)
És ne utáld ennyire magad, mert kikapsz ok?!
ÉÉés az Anyukáddal való helyzeten is próbálj meg végre kicsit változtatni, hidd el nem nehéz, egy kis mélyült beszélgetés megteszi a hatását, és utána sokkal jobban fogod te is saját magad érezni, másképp fogod látni a helyzeted, és rájössz, hogy jéééé, ez nem is volt olyan nehéz, hogy így érezz! Már ha belegondolsz is jobban érzed magad igaz?! :)
Nnna, akkor gyerünk, állj ki magadért! Mert ez sajnos máshogy nem megy!
Éés szúúúú-szááááá:)
Nyugi van oké?!
Puszika!!