Már nem tudom, hogy mit is higyjek?
Már nem tudom, hogy mit reméljek?
Sorsom miért ily nehéz cipelnem?
Miért olyan nehéz mindent elviselnem?
Néhány éve abban bíztam, szép lesz az életem,
Minden úgy alakul majd, ahogy tervezem.
De valahogy minden kicsúszott a kezemből,
Így elszállt a kedvem mindentől.
Nem szeretnék én már se sok pénzt, sem mást,
Csak adja meg az Isten nekem a kisbabát!
Ígérem én, jó anyja leszek, imádni fogom,
Hadd öleljen selymes kis testet a karom.
Úgy érzem, meghalok, ha nem lehet gyerekem,
Nem tudom, ér-e majd úgy bármit az életem!
De még remélek, mert még kitartok,
Nem tudom, hogy meddig, de bízva bízok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)



Szép a vers, ügyes vagy nagyon!!!
VálaszTörlésGratulálok hozzá!! ;)
Puszi!
Köszi,Betty! Sajnos csak akkor tudok verset írni, ha szomorú vagyok.
VálaszTörlésAkkor inkább ne írj verset, és légy vidám Lujzika!!! :)
VálaszTörlés